Kenguru módszer a koraszülött ellátásban

A kenguru-módszer elősegíti a koraszülöttek kognitív fejlődését

A Journal of Pediatrics-ban megjelent kutatás kimutatta, hogy már egy kismértékben hosszabb bőr-bőr kontaktus is mérhető különbséget eredményez a babák neurológiai fejlődésében az első életévük során.

„Érdekes és izgalmas, hogy nem kell sok ahhoz, hogy valóban javítsuk a babák fejlődését” – kommentálta a tanulmány vezető szerzője, Dr. Katherine Travis PhD, adjunktus.
Az intervenció egyszerű: az egyik szülő a pelenkás babát közvetlenül a mellkasára helyezi, közvetlen bőrkontaktusban. Azonban mivel a koraszülöttek a kórházban még kicsik és törékenyek, és gyakran sok csőhöz és vezetékhez vannak csatlakoztatva, bonyolultnak tűnhet a baba tartása. A szülőknek szükségük lehet a kezelőorvosi csapat segítségére. Ez a befektetett munka azonban megtérül, ahogyan azt a tanulmány is kimutatta.
Az elmúlt 50 évben a koraszülöttek túlélési aránya jelentősen javult. Ennek ellenére a koraszülötteknek nagyobb a kockázata a hosszú távú neurológiai fejlődési zavarok kialakulására – beleértve a fejlődési késéseket és a tanulási nehézségeket.

A több bőrkontaktus jobb volt

A kutatócsoport átnézte azoknak a csecsemőknek a kórtörténetét, akik legalább nyolc héttel korábban születtek, és akiket 2018. május 1. és 2022. június 15. között kezeltek a Lucile Packard Children’s Hospital Stanford-ban. Közvetlenül a tanulmány megkezdése előtt a kórház újszülött-intenzívosztályán dolgozó nővérek elkezdték dokumentálni, hogy hogyan gondozzák a babákat – beleértve azt is, hogy a szülők mennyi ideig tartották őket bőrkontaktusban.

A tanulmány 181 koraszülöttet vizsgált, akiknél nem voltak ismert genetikai vagy veleszületett betegségek, amelyek befolyásolhatták volna a neurológiai fejlődést, és akiket az újszülött-intenzívosztály elhagyása után tovább követtek. Minden nagyon korán született baba jogosult volt Kaliforniában a High Risk Infant Follow-Up programra hároméves koráig. A program fejlődési teszteket kínál és szükség esetén megfelelő terapeutákhoz irányítja a családokat, ha a gyerekek fejlődése megkésett.

A tanulmány azokat az utóvizsgálati eredményeket elemezte, amelyeket a babák 6 és 12 hónapos korukban kaptak. Az alanyok átlagosan a terhesség 28. hetében születtek meg, vagyis körülbelül 12 héttel a kiírt időpont előtt. Kórházi tartózkodásuk átlagosan körülbelül két és fél hónapig tartott.

A vizsgált babák átlagosan napi 17 percet töltöttek bőr-bőr kontaktusban. A családok 7%-a egyáltalán nem gyakorolta ezt, míg 8%-uk napi 50 percnél is többet biztosított gyermeke számára.
Már egy kis időbeli növekedés is jelentős különbséget eredményezett a neurológiai fejlődésben az első év során. Napi átlagosan 20 perccel több bőrkontaktus 10 ponttal magasabb neurológiai fejlődési pontszámmal járt együtt. Hasonlóan az IQ-tesztekhez, ez a skála 100 pontos átlagértékkel rendelkezik; a 70 vagy annál alacsonyabb érték jelentős fejlődési késést jelez. A bőrkontaktus gyakorisága és időtartama előre jelezte a kognitív eredményeket 12 hónapos korban.

Mi váltja ki ezt a pozitív hatást?

Bár a tanulmány nem arra irányult, hogy megvizsgálja, hogyan hat a bőrkontaktus a babák agyára, a kutatók néhány feltételezést megfogalmaztak.

„A méhet tekintjük a babák számára ideális környezetnek. Az anyaméhben a magzat fizikailag körülzárt, hallja az anya szívverését, hallja anyja hangját, és valószínűleg azt is, ahogyan megemészti a szendvicsét” – magyarázta Prof. Dr. Melissa Scala, a tanulmány társszerzője. „Az újszülött-intenzívosztályon a babák egyedül vannak, és az inkubátor ventilátorát hallják; ez egy teljesen más környezet. A bőrkontaktus valószínűleg az, ami a legközelebb áll a méh környezetének utánzásához.”

A kutatócsoport szerint a szülők is profitálhatnak a bőr-bőr kontaktusból, ami viszont az újszülöttjeik javára válhat. „Az újszülött-intenzívosztály környezete a szülők és a babák számára is nagyon stresszes, és a bőr-bőr kontaktus ezt csökkentheti” – fejtette ki Travis, és megjegyezte, hogy nem ritka, hogy a szülőknél egy nagyon kicsi, beteg babával poszttraumás stressz alakul ki.

Ezenkívül sok koraszülött még nem képes szopni, így a bőr-bőr kontaktus egy alternatív lehetőség lehet a szülők és babáik közötti kötődés elősegítésére.

Források: Eurek Alert Stanford Medicine, Journal of Pediatrics